A rákos gyerekek elsődleges szükséglete megegyezik bármelyik egészséges gyerek szükségletével: megélni a gyermekkor örömeit, játszani, akár a kórházi ágyból is a kedvenc időtöltésékkel foglalkozni. Ezek mellett felmerül egy szükséglet, amely a betegséggel, a kórházi kezeléssel, eljárásokkal és eszközökkel kapcsolatos; mindezek megismerése, megértése, elfogadása. Annak érdekében, hogy megbirkózzanak azzal a betegséggel, amelyben a rákos vagy krónikus diagnózissal rendelkező gyermekek találják magukat, pszichoszociális támogatásra van szükségük, olyan terápiás tevékenységekre, amelyek célja az orvosi beavatkozás kiegészítése, a gyógyulási folyamat támogatása, a kórházi tartózkodással és kezeléssel kapcsolatos információk nyújtása, valamint a kórházi tartózkodás időszakával járó érzelmi következmények kezelését szolgáló mechanizmusok kialakítása.

A “Nem félek” program keretein belül napi rendszerességgel nyújtunk terápiás tevékenységeket és pszichoszociális támogatást a rákos gyerekek és serdülők számára. A terápiás tevékenységek végig kísérik őket a tejes kórházi kezelésük alatt, a diagnózis felállításától a kezelések befejezéséig. A páciensek mellett a hozzátartózók is támaszt kapnak az egyesület szakképzett kollégáitól, akik figyelnek arra, hogy a minden foglalkozás személyre és szükségletre szabott legyen. Marosvásárhelyen a Gyermekgyógyászati Klinika hemato-onkológiai részlegén látjuk el a napi feladatokat.Bikeathonra való jelentkezésünk által szeretnénk közelebb hozni a közösséget a kórházi kezelésre szoruló rákos gyerekekhez, hogy a közösség erejét és bátorságát a rákos gyerekek reményévé, bátorságává és erejévé alakíthassuk, a terápiás foglalkozásaink által.

A projekt során a rákos gyerekek szükségleteinek és igényeinek kielégítése érdekében 60 terápiás tevékenységet valósítunk meg csoportosan a „játszószobában”, valamint egyénileg a kórház kórtermeiben.A projekt közvetlen eredménye, hogy egy alternatívát ajánl a hosszú kórházi kezelés időszakára. A projekt eredményeként változik a gyermek önmagához, a betegségéhez, a kezeléséhez és az egészségügyi személyzethez való hozzáállása. A közösség aktív szerepvállalásával minél több emberhez eljutunk, esélyt kínálunk arra, hogy példaképekké váljanak mások számára. Nem vehetünk részt mindannyian a betegek terápiás tevékenységein, de bekapcsolódhatunk, az eseményen való részvétellel és hozzájárulhatunk a pszichoszociális támogató program azon óráihoz, amelyek során a betegek megtanulják azt kimondani, hogy „Nem félek!”, ha betegségükre gondolnak.